Sporthorgász Egyesület Mezőkovácsháza

Nagy nehezen elkezdett engedni a tél, múlt héten már egész tavaszias időjárás volt. Én pedig ott álltam engedély nélkül, s csak ácsingóztam egy jóféle idei első pecára. Épp a költségvetést forgattam jobbra-balra a fejemben, hogy lehetne megoldani a dolgot, mire a párom este meglepett a horgászengedély kiváltásával. (Puszi érte itt is! :)) Na, nekem se kellett több, másnap, vasárnap délelőtt mentem is ki a helyi, egyesületi bányatavunkra…

… igaz, teljesen felkészületlenül: őszről maradt etetőanyag és giliszta stb., összekapkodott felszerelés a fali tartókról és indulás. Persze nem úsztam meg, hogy ne maradjon otthon semmi, a bottartóknak tovább tartott a téli álom.

Megoldottam mindent, sikerült pár órácskát horgászni, az eredmény 4 db kárász és pár törpeharcsa. Ennek is örültem az év első pecáján, és még a hazafele tartó pár perces úton elhatároztam, hogy a következő szabadnapomon, ami ezután következő hét péntekje (március 15.), bizony megejtek egy újabb horgászatot, immár felkészültebben. Lássuk, is mi sült ki belőle!

A kis bevezető után itt kezdődik igazából az írásom. Gondolom, senkinek nem kell ecsetelni, milyen idő tombolt az országban március 15-én, így hát én sem tudtam horgászni. Folyamatosan figyeltem az előrejelzéseket, el is szomorodtam a reggelekre jósolt kemény mínuszok láttán, de erős elszántságot éreztem, mikor 16-án nappalra + 1 fokot láttam a táblázatban lakóhelyem térségénél. Elhatároztam, ha esik, ha fagy – lesz, ami lesz –, én bizony kimegyek horgászni. Így is történt. Délelőtt 10 órakor, a fagy engedése után azonnal autóba is ültem és elindultam a horgásztóhoz, ahová megérkezve a következő látvány fogadott:

Fagyos téli látkép a tóról március 16-án

Egy üres, havas és sajnos szeles téli tó képe. Kicsit elszontyolodtam, beírtam magam a horgászfüzetbe és elfoglaltam a kiszemelt helyet, ami a tó első, viszonylag sekélyebb részében, a fenti képen balra, középtájon látható, a lenti kép pedig már magát a horgászhelyet mutatja.

A horgászhely